Általános tudnivalók a hüvelyi egészségről
Mi az a vaginitis és milyen típusai léteznek?
A vaginitis az az általános kifejezés, azon hüvelyi rendellenességek összefoglaló neve, amelyek fertőzéses vagy gyulladásos eredetűek vagy amelyeket a normál hüvelyflóra megváltozása okoz. A tünetek közé tartozik a kóros mennyiségű vagy szagú hüvelyi folyás, hüvelyi viszketés, a fájdalom, a vizelési zavarok, a diszkomfortérzés és a fájdalmas közösülés.
A vulvovaginitis a szeméremtest és a hüvely gyulladását jelenti. Más néven vaginitisnek vagy vulvitisnek is nevezik. Gyakori betegség – a nők legalább kétharmadánál előfordul életük során. Leggyakrabban a termékeny évek alatt jelentkezik.
A fertőzéses vulvovaginitis okozza az alsó nemi szervek tüneteinek 40%-át .
A hüvelygyulladás leggyakoribb formái a bakteriális vaginózis, a hüvelygomba (vulvovaginalis candidiasis) és a nemi úton terjedő hüvelyi vagy húgycső fertőzés (trichomoniasis).
A nők mintegy 30%-ánál nincs azonosított oka a hüvelygyulladásnak. A fertőzéses női nemi szervi gyulladásokon (vulvovaginitis) kívül hüvelyi panaszokat okozhatnak a hámsorvadásos (atrófiás) vagy az irritáció miatti és allergiás hüvelygyulladások is.
Ha a szeméremajkak gyulladásának tünetei fennállnak, de a laboratóriumi vizsgálatok során hüvelyi kórokozókat nem mutattak ki, mechanikai, kémiai, allergiás vagy más nem fertőző okok húzódhatnak a háttérben. Az oxidatív stressz feltehetően jelentős szerepet játszik a hüvelyi hámsejtek sejthalálában (apoptózis), ami nem specifikus hüvelygyulladáshoz vezet.
Az egészséges hüvelyi környezet egyensúlyt tart fenn a tejsavbaktériumok (Lactobacillus) és más oxigént igénylő (aerob) és oxigént nem igénylő (anaerob) kórokozók között, amelyek közül a tejsavbaktérium a hüvelyi flóra védelmi rendszerének fontos szereplője. A hüvelyi flóra egyensúlyának felborulása (vagy megváltozása) nőgyógyászati megbetegedésekhez vezethet, például nem-specifikus hüvelygyulladáshoz.
Hat olyan fő tényező van, amely a nem fertőző női nemi szerv gyulladás (vulvovaginitis) kialakulásának kockázatát jelentheti:
- Szexuális együttlét / érintkezés (a nem megfelelő síkosság miatti mikroszkopikus horzsolások kialakulása elősegítheti a külső anyagok/kórokozók behatolását, ami az érzékenység egyik lehetséges forrása);
- Higiéniai szokások (az intim szappanok és hüvelyöblítők túlzott mértékű alkalmazása jelentősen növeli az irritációt okozó női nemi szerv gyulladás (vulvovaginitis) kialakulásának kockázatát);
- Öltözködés (a nagyon szűk ruhák viselése, különösen, ha azok szintetikus anyagból készültek, hozzájárulhat a hüvelyi ökoszisztéma megváltozásához, ezáltal érzékenyebbé téve azt);
- Pszichológiai tényezők (pl. nem kielégítő szexuális élet, depresszió stb.)
- Egyes esetekben a hüvelygyulladás a szexuális úton átvitt kórokozók, a hüvelyszárazság és az ösztrogénhiány miatt alakul ki.
- A menopauza után a nők alacsony ösztrogénszintje hüvelyszárazságot és a hüvely, valamint a szeméremtest bőrének elvékonyodását okozhatja. Ezek a nemi szerv viszketését és égő érzést okozhatnak, vagy ezen tüneteket súlyosbíthatják.
A hüvelygyulladás (vaginitis) típusai
A klinikai gyakorlatban a nem fertőzéses hüvelygyulladásnak számos más típusa is előfordul: gyulladásos vaginitis, desquamatív gyulladásos vaginitis, irritatív vaginitis, hámsorvadásos (atrófiás) vaginitis, tejsavbaktériumok túlszaporodásával járó (citolitikus) vaginózis és oxigént igénylő (aerob) vaginitis.
A desquamatív gyulladásos vaginitis egy krónikus gyulladásos folyamat, amely a hüvelyt és a hüvelytornácot (vestibulum) is érinti, és jól reagál helyileg alkalmazott gyulladáscsökkentő terápiára. Gyakran hosszú távú fenntartó kezelésre van szükség.
Az irritatív vaginitist olyan tünetek jellemzik, mint az égő érzés és fájdalom, valamint a hüvelyi nyálkahártya kipirosodása (vulvar erythema).
A hámsorvadásos (atrófiás) vaginitis az ösztrogénhiány következményeként jelentkezik, és olyan tünetekkel jellemezhető, mint az híg „vizes”, áttetsző váladékozás (szekréció), hüvelyszárazság, fájdalmas szexuális együttlét (dyspareunia), viszketés. Nőgyógyászati vizsgálatkor elvékonyodott, gyulladt és száraz, akár repedezett nyálkahártya észlelhető. A hámsorvadásos (atrófiás) hüvelygyulladás kialakulásához hozzájáruló kockázati tényezők közé tartozik a menopauza, a szoptatás, a petefészek-eltávolítás (ovariectomia), a sugárkezelés, a kemoterápia, az immunológiai rendellenességek, a korai petefészek-elégtelenség, az endokrin rendellenességek (pl. a hormonrendszer zavarai) és az antiösztrogén gyógyszerek.
Az oxigént igénylő (aerob) vaginitis egy különálló hüvelyi állapot, amely megfelelő diagnózist és klinikai kezelést igényel. Az aerob hüvelygyulladás a hüvelyflóra zavarával jár, gyulladásos elváltozásokkal és főként aerob kórokozók túlszaporodásával jár együtt.
A tejsavbaktériumok túlszaporodásával járó (citolitikus) vaginózis más néven Döderlein-féle citolízis (Döderlein cytolysis), amely állapotban sok aktív tejsavbaktérium (Lactobacillus) van, amelyek a túlzott savasság és az alacsony pH miatt károsítják a hámsejteket.
A CERVIRON összehúzó (adsztringens), újrahámosító (re-epithelizáció) és védő tulajdonságokkal rendelkezik a sérült hüvelyi nyálkahártya számára, amely hüvelygyulladás és méhnyak erózió kezelésére, valamint a normál hüvelyi flóra helyreállításának elősegítésére használható.